Adrenalinbőség...

Sejtjeim mélyéből feltörő izgalom, feszülő remegés, vágy, akarás...mi a csuda ez?

Étvágytalan, lassan vánszorgó napok - ahelyett, hogy pörgős, boldog pillanataim lennének..

Hol van a hiba? Mit rontok el - kérdezem magam?

Adrenalinbőség...

Aggodalom halmok

Az aggodalmaskodás a félelem, bizonytalanság szüleménye. A gyomortáji feszülés, ideges, görcsös gombócérzet a gyomorszáj tájékán önmagunkba vetett hitünk meggyengülése, elesettség érzet..

Történt velem a minap fent említett érzés, melynek kiváltója az a történet, melyet kénytelen voltunk megtapasztalni. A microkörnyezetünket ért támadás, a szabad mozgásterünk elvesztése, a félelem árnyéka vetődött a ragyógóan, életvidáman éldegélő kis család életére..

Percek alatt minden megváltozott, derült égből csapott le ránk és miután elvonúlt - a pusztítása bizonytalanságot, hűvös, nyirkos, dermesztő érzésekbe burkolt...

Napokig a gyomromban lakott, ilyenkor szoltam hozzá - eridj már innen, hagyj békén , elég volt belőled. De Ő tíz karommal kapaszkodott a gyomorszájamba, összehúzta mint egy batyút...

Megtéve néhány óvintézkedést a hurok lazult, bár időnként váratlanul ujraélem a szorítást - de hagyom feszítsen ahogy bír, aztán már ugyis csak lazit....

Túllépni félelmeinken, magunk által emelt határokat áttörve léphetünk a tiszta, napfényes, virágos zöld mezőre- ahol a tér végtelen a fűszálak lágyan lengedezve táncoltatnak százféle kicsiny bogarat. Színeit csodálva tágul a tér, elindulok hogy felfedjek egy jobb világot :) a nap felé..

Valami most elveszett, nehéz, aggodalmaskodó, gondterhelt érzésekkel telítve vagyok, jo volna Ő ha magához ölelne, ha a lelke az enyém mellé kerülne.

Ehelyett mi van? Az intimitás elvész a fizikum adta határokon belül, a lélel szava nem jön át...

Basszgitár

...basszgitár pengését hallom, talán erősítőről szól - pokoli mélyről, szép akusztikusan, dübörögve veszi át helyét a csendben..
Büszkén csendül, kitartóan elhúz néhány dallamot, majd ujra kezd - odakint zuhog, minden porcikám megremeg, ujra töltve fekszem meredten bámulva a plafont a szőnyegen...

Egy ikon hullámzóan játszik a gyertya fényében, nincs gondolatom csak érzések telitenek
Gyorsan keringő véráram - vágyat repít, a képek gondolatmentesek...
szárnyukon oda, vissza, hozzád repítenek...
Az eső gyor kopogásba kezd, csak a dallamot hallom - ujjam a földön követi az ütemet...

Ő...

..lemeztelenedve állok - mire is várok?
őszintének látott miért kerget régi álmot?
a szavak elcsendültek mint koccanó kristály poharak
a múltba vegyülve teremtve kihűlt vad nyomokat...

Összecsengő dallamok, hangszerek nélkül
teremtve lágy, bársonyos szólamot....
megtörve - a csendben komótosan ballagó
felázott csapásban vándorló szekér, nyikorgó kerekének
fülsiketítő andalgó ütemét...

A kocsi megáll - s vele az idő
egy percre a múlt is veszendőbe kerül
értelmet kap a jelen, s vele a mindenttudó
örökkévaló...

a saját utadon nem tévedhetsz el!

...szeretem ezt a zenét...

...menj tovább, majd uj nap vár - uj nap vár
bármi volt a múltad már - múltad már
bánni kár, mit megtettél - megtettél,
hív az út megleltél...

(Huligans)

Kisherceg...

...amikor megfeledkezem a tudatos létezésről, ujra felbukkannak a blokkok a lelkemben, már napokkal előre van egy bevillanás, hogy valami történni fog...jelek!

Az uton hazafelé három autó rohant el mellettem, miközben próbáltam sávot váltani, alig kimondtam hangosan - ezek összemennek, egy perc telt el és a belső sávban ütköztek, csúnyán szívszorítóan . Megborzongtam, megijedtem....

Be kellett látnom, hogy Irigy és Féltékeny vagyok.
Nagyon sokszor próbáltam megfelelni másoknak, olyannak lenni mint ők. Néha jol lemásoltam őket és azt hittem olyan is vagyok. Gondoltam ha mindenki egyforma az a jó, az biztonságot ad, akkor közéjük tartozom, akkor mindenki SZERET :(
Időnként ma is előbukkan belőlem "a nyájszellem iránti igény" amikor hiányzik az ölelés és az elfogadás.
Amikor teher a szabad lét, és fárasztó a kutatás....

Az uszodában - miközben vártam várakoztam a fiacskámra beszédbe elegyedtem két anyukával...mindkettő férjezett két gyermek édesanyja és ugyan abban a lakóparkban él, ahol mi élünk...

Valahogy zavart, iritált ahogy az együtt töltött sielésükről meséltek - a tudata hogy van társuk, akivel együtt mentek pihenni, nekik van kihez hazamenni, fájt hogy Nekünk nincs olyan... Ellenszenvet éreztem, irigységet - ugy éreztem ezáltal én más vagyok, kevesebb náluk
Próbáltam az Ő szemükkel látni magamat és összeszorúlt a szívem... valahogy olyan sajnálatraméltónak láttam magunkat... Érdekes, hogy vannak olyan barátaink, akik szintén teljes családban nevelik a gyerekeiket és még sincs ugyan ilyen rossz irigy, megalázó érzésem...

Ez a két szülő ezt ébresztette fel bennem. Kevesebb vagyok náluk. Majd miután ezt az érzést haza vittem, a fiamnak adtam tovább - szegénykém!

Tegnap este odáig jutottam, hogy kifakadt belőlem - ugy sirtam hogy nem birtam abbahagyni - miután jól kisajnáltam magam írtam, leírtam mi zajlott le bennem.

A gyermekem szerint - anya semmi nem fontos csak hogy szeressenek és megölelt, megvigasztallak mondta és az összes ujjammal ami a kezem és a lábamon van, öllellek téged :))))
Ne sírj! Amikor valaki rosszat mond neked - emlékezz Rám, mert én is emlékezem rád, ha valaki bánt engem - mondta.

És tényleg semmi más nem számít, csak a szeretet, hogy legyen akit szerethess. Legyen akinek megmutathasd önmagad, akiről tudod hogy olyannak fogad el amilyen vagy, aki mellett tanulhatsz önmagadból még többet - aki felemel!

Csodálatos gyermekem van, nagyon jó tanító - nagyon boldog vagyok, hogy ilyen nagyszerű fiam van, ez az igazi siker. Köszönöm Neked kicsim!