Az aggodalmaskodás a félelem, bizonytalanság szüleménye. A gyomortáji feszülés, ideges, görcsös gombócérzet a gyomorszáj tájékán önmagunkba vetett hitünk meggyengülése, elesettség érzet..
Történt velem a minap fent említett érzés, melynek kiváltója az a történet, melyet kénytelen voltunk megtapasztalni. A microkörnyezetünket ért támadás, a szabad mozgásterünk elvesztése, a félelem árnyéka vetődött a ragyógóan, életvidáman éldegélő kis család életére..
Percek alatt minden megváltozott, derült égből csapott le ránk és miután elvonúlt - a pusztítása bizonytalanságot, hűvös, nyirkos, dermesztő érzésekbe burkolt...
Napokig a gyomromban lakott, ilyenkor szoltam hozzá - eridj már innen, hagyj békén , elég volt belőled. De Ő tíz karommal kapaszkodott a gyomorszájamba, összehúzta mint egy batyút...
Megtéve néhány óvintézkedést a hurok lazult, bár időnként váratlanul ujraélem a szorítást - de hagyom feszítsen ahogy bír, aztán már ugyis csak lazit....
Túllépni félelmeinken, magunk által emelt határokat áttörve léphetünk a tiszta, napfényes, virágos zöld mezőre- ahol a tér végtelen a fűszálak lágyan lengedezve táncoltatnak százféle kicsiny bogarat. Színeit csodálva tágul a tér, elindulok hogy felfedjek egy jobb világot :) a nap felé..
Valami most elveszett, nehéz, aggodalmaskodó, gondterhelt érzésekkel telítve vagyok, jo volna Ő ha magához ölelne, ha a lelke az enyém mellé kerülne.
Ehelyett mi van? Az intimitás elvész a fizikum adta határokon belül, a lélel szava nem jön át...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése