Adrenalinbőség...

Sejtjeim mélyéből feltörő izgalom, feszülő remegés, vágy, akarás...mi a csuda ez?

Étvágytalan, lassan vánszorgó napok - ahelyett, hogy pörgős, boldog pillanataim lennének..

Hol van a hiba? Mit rontok el - kérdezem magam?

Adrenalinbőség...

Aggodalom halmok

Az aggodalmaskodás a félelem, bizonytalanság szüleménye. A gyomortáji feszülés, ideges, görcsös gombócérzet a gyomorszáj tájékán önmagunkba vetett hitünk meggyengülése, elesettség érzet..

Történt velem a minap fent említett érzés, melynek kiváltója az a történet, melyet kénytelen voltunk megtapasztalni. A microkörnyezetünket ért támadás, a szabad mozgásterünk elvesztése, a félelem árnyéka vetődött a ragyógóan, életvidáman éldegélő kis család életére..

Percek alatt minden megváltozott, derült égből csapott le ránk és miután elvonúlt - a pusztítása bizonytalanságot, hűvös, nyirkos, dermesztő érzésekbe burkolt...

Napokig a gyomromban lakott, ilyenkor szoltam hozzá - eridj már innen, hagyj békén , elég volt belőled. De Ő tíz karommal kapaszkodott a gyomorszájamba, összehúzta mint egy batyút...

Megtéve néhány óvintézkedést a hurok lazult, bár időnként váratlanul ujraélem a szorítást - de hagyom feszítsen ahogy bír, aztán már ugyis csak lazit....

Túllépni félelmeinken, magunk által emelt határokat áttörve léphetünk a tiszta, napfényes, virágos zöld mezőre- ahol a tér végtelen a fűszálak lágyan lengedezve táncoltatnak százféle kicsiny bogarat. Színeit csodálva tágul a tér, elindulok hogy felfedjek egy jobb világot :) a nap felé..

Valami most elveszett, nehéz, aggodalmaskodó, gondterhelt érzésekkel telítve vagyok, jo volna Ő ha magához ölelne, ha a lelke az enyém mellé kerülne.

Ehelyett mi van? Az intimitás elvész a fizikum adta határokon belül, a lélel szava nem jön át...

Basszgitár

...basszgitár pengését hallom, talán erősítőről szól - pokoli mélyről, szép akusztikusan, dübörögve veszi át helyét a csendben..
Büszkén csendül, kitartóan elhúz néhány dallamot, majd ujra kezd - odakint zuhog, minden porcikám megremeg, ujra töltve fekszem meredten bámulva a plafont a szőnyegen...

Egy ikon hullámzóan játszik a gyertya fényében, nincs gondolatom csak érzések telitenek
Gyorsan keringő véráram - vágyat repít, a képek gondolatmentesek...
szárnyukon oda, vissza, hozzád repítenek...
Az eső gyor kopogásba kezd, csak a dallamot hallom - ujjam a földön követi az ütemet...

Ő...

..lemeztelenedve állok - mire is várok?
őszintének látott miért kerget régi álmot?
a szavak elcsendültek mint koccanó kristály poharak
a múltba vegyülve teremtve kihűlt vad nyomokat...

Összecsengő dallamok, hangszerek nélkül
teremtve lágy, bársonyos szólamot....
megtörve - a csendben komótosan ballagó
felázott csapásban vándorló szekér, nyikorgó kerekének
fülsiketítő andalgó ütemét...

A kocsi megáll - s vele az idő
egy percre a múlt is veszendőbe kerül
értelmet kap a jelen, s vele a mindenttudó
örökkévaló...

a saját utadon nem tévedhetsz el!

...szeretem ezt a zenét...

...menj tovább, majd uj nap vár - uj nap vár
bármi volt a múltad már - múltad már
bánni kár, mit megtettél - megtettél,
hív az út megleltél...

(Huligans)

Kisherceg...

...amikor megfeledkezem a tudatos létezésről, ujra felbukkannak a blokkok a lelkemben, már napokkal előre van egy bevillanás, hogy valami történni fog...jelek!

Az uton hazafelé három autó rohant el mellettem, miközben próbáltam sávot váltani, alig kimondtam hangosan - ezek összemennek, egy perc telt el és a belső sávban ütköztek, csúnyán szívszorítóan . Megborzongtam, megijedtem....

Be kellett látnom, hogy Irigy és Féltékeny vagyok.
Nagyon sokszor próbáltam megfelelni másoknak, olyannak lenni mint ők. Néha jol lemásoltam őket és azt hittem olyan is vagyok. Gondoltam ha mindenki egyforma az a jó, az biztonságot ad, akkor közéjük tartozom, akkor mindenki SZERET :(
Időnként ma is előbukkan belőlem "a nyájszellem iránti igény" amikor hiányzik az ölelés és az elfogadás.
Amikor teher a szabad lét, és fárasztó a kutatás....

Az uszodában - miközben vártam várakoztam a fiacskámra beszédbe elegyedtem két anyukával...mindkettő férjezett két gyermek édesanyja és ugyan abban a lakóparkban él, ahol mi élünk...

Valahogy zavart, iritált ahogy az együtt töltött sielésükről meséltek - a tudata hogy van társuk, akivel együtt mentek pihenni, nekik van kihez hazamenni, fájt hogy Nekünk nincs olyan... Ellenszenvet éreztem, irigységet - ugy éreztem ezáltal én más vagyok, kevesebb náluk
Próbáltam az Ő szemükkel látni magamat és összeszorúlt a szívem... valahogy olyan sajnálatraméltónak láttam magunkat... Érdekes, hogy vannak olyan barátaink, akik szintén teljes családban nevelik a gyerekeiket és még sincs ugyan ilyen rossz irigy, megalázó érzésem...

Ez a két szülő ezt ébresztette fel bennem. Kevesebb vagyok náluk. Majd miután ezt az érzést haza vittem, a fiamnak adtam tovább - szegénykém!

Tegnap este odáig jutottam, hogy kifakadt belőlem - ugy sirtam hogy nem birtam abbahagyni - miután jól kisajnáltam magam írtam, leírtam mi zajlott le bennem.

A gyermekem szerint - anya semmi nem fontos csak hogy szeressenek és megölelt, megvigasztallak mondta és az összes ujjammal ami a kezem és a lábamon van, öllellek téged :))))
Ne sírj! Amikor valaki rosszat mond neked - emlékezz Rám, mert én is emlékezem rád, ha valaki bánt engem - mondta.

És tényleg semmi más nem számít, csak a szeretet, hogy legyen akit szerethess. Legyen akinek megmutathasd önmagad, akiről tudod hogy olyannak fogad el amilyen vagy, aki mellett tanulhatsz önmagadból még többet - aki felemel!

Csodálatos gyermekem van, nagyon jó tanító - nagyon boldog vagyok, hogy ilyen nagyszerű fiam van, ez az igazi siker. Köszönöm Neked kicsim!

Most jó igazán...

...napok óta jól érzem magam, már kezdtem gyanakodni :) de semmi rendkívülit nem találtam.

Egyszerűen tudatosítottam magamban a környezetemet, a családom tagjait a házat ahol élek, a munkámat... de elsőként önmagam. Türelmesebb, belátóbb elfogadóbb vagyok - hurrá ez a legjobb, ami hosszú ideje történhetett velem.

Visszataláltam önmagamhoz, próbálom ugy intézni a dolgokat, hogy jó sokáig magadjak is igy, van mit kiaknáznom ujra programozni magamban...
Hogy történt mindez? Egyszercsak gondolkodni kezdtem a magamon, figyelni az érzéseimet, a gondolataimat a világhoz való viszonyulásomat...találtam valamit, amit már rég keresek a kulcsot önmagamhoz...hogy ne az érzelmeim (indulat, harag,) irányitsák az emberi kapcsolataimat...a hangulatomat

Megleltem a hitemet, önmagambavetet bizalmamat, hogy képes vagyok megoldani a feladataimat, megtudok bocsájtani magamnak és elfogadni magam olyannak amilyen...
Tudatositani a fejlődés fontosságát és a gondolat teremtő erejét...A múlt mint lehetőség az áskálódásra nem szerepel a fontossági listámon, a jelen annál inkább az adott pillanat kínálta lehetőségek és leckék sokasága...

A fiam is nyugisabb, megértőbb - elfogadóbb a világ eddig ismert dolgai iránt.

Azt hiszem nem akarok jó gyereket faragni belőle, miután ezt eldöntöttem sokkal könnyebbé vált a kettőnk kapcsolata...
Időnként nehéz elengednünk az évekig jónak hitt elhatározásainkat. Régi tapasztalásom, hogy a görcsös akaras, megoldani vágyás nem hoz eredmény, ... sokadszor történ a csoda, hogy egyszercsak átbillent valami és zutty a helyére került... a tudat munkálkodott...

Hiszem, hogy a szeretet is a tudat által szabályozott érzelem, mint a sorompó felemelkedig és indulhatsz...
A másik az elfogadás- ezzel még lesz munkám - örülök is neki, mert anélkül nem tudom átprogramozni az eddigi beidegződéseimet...
Most nagyon jól érzem magam, harmónia vesz körül - ajándék, siker leginkább ezek jutnak most eszembe...

bánat fácska...

..öntudatlanul azt hisszük, ha jó sok mindennel elfoglaljuk magunkat, lekötjük a tudatunkat lényegnek vélt gondolatokkal, cselekedetekkel időt nyerünk.

Időt nyerünk az önmagunkkal való szembesülés elkerüléséhez. Késleltetünk valamit, amiről tudjuk - már most is késő megtenni, annyi minden restanciánk van már ezzel kapcsolatban, hogy - jó sok időbe telne szétbogozni.

Félünk, szembesülni kik vagyunk, félünk felismerni mivé váltunk. Ehelyett olvasunk ezt+azt, de írni nem merünk - nehogy a kisördög leleplezzen a sorok között. Nézünk ezt+azt, de magunkból merítve alkotni tétovázunk - nehogy az a nehogy...

A felszínt vágjuk, nehogy a mélységet érintve önmagunk húsába vájjunk! Elbeszélünk magunk és egymás mellett - igy könnyebb..

A kérdés amit sokszor felteszünk:
- Miért pont velem történik minden?
-Mit vétettem, hogy ezt kell megélnem?
-Kinek ártottam én?
-Hát ezt érdemeltem?.....stb.

A külvilágtól várjuk a válaszokat, és a sajnálattal beérjük, visszaigazolásnak vélve a magunk igazát. A könnyeink áztatta bűneink penetráns, penészes szagát !
Jól bedunctoltuk az egészet, lehet el is ástuk, de hát a magva megeredt, és hozott nekünk egy ujabb bánat, csalódottság kicsinyke ágat..

Az ágacska fává sarjad, árnyékot ad, beárnyékolva lelkünket - vadhajtásokkat hozva burjánzik a szívünkben... És ekkor már tudjuk, hogy magunk ellen vétettünk... s a gyümölcsét érleltük a bünnek, hogy cinkosai lettünk önmagunk elvesztegetésének..

Kérdezd hát meg magadtól : hogy vagy? mi van veled, hol akadt el a fogaskereked?

Az idő sürget, a tét óriás - bár nem több csak az életed, s hidd el senki más csak is te vagy a hibás!

Szeretettel
B.

...az Ősz sok mindenre ráébreszt, elmélkedésre késztet - ami a nyári zsongásban kimaradt észrevétlen tuléltem :) most tudatosult bennem...
Jó ideje volt már annak, hogy ugy érzem jól - érzem magam a bőrömben, nem szük és nem is tág :) pont olyan amilyennek lennie kell!Lassan jutottam el ebbe az állapotomba. Az elmúlt - elég hosszúra nyúlt időszakomban megviselt, kiábrándult, depresszios gondolatokkal tüzdelt lelkiállapotomon vagyok tul..Már nem akarom boncolgatni mi miért hogyan - nem akarok ujra elmélyülni a múltban...amikor nem volt út előttem és tényleg el is tévedtem :(((
Visszataláltam magamhoz, a lelkem hangja halkan, suttogva, szelíden dalolta - találj rám, mint a gyermekek az erdei táborban, bújocskázva fák mögé bújva "játszák az erre csörög a diót". Közben észrevétlen letérnek az ÚT-ról és hirtelen minden besötétül...Hosszas bojongás után itt vagyok, fülemig sárosan, csatakos a ruhám, zilált vagyok, de a szemem ragyog.. húúú de messzi, húú de hosszú volt..
Néha kellenek a kitérők, hogy biztosak legyünk abban, hová kell tartanunk, mennyit birunk és hova tartozunk.Mi a célunk és milyen módon érhetjük el.
Minden kitérő után erősebb, tudatosabb a szellem - mint a szomjazó a sivatagban, a víz láttán felderül és teljes fizikumával csobban a vízbe, mert vágya határtalan ...Nagyon vágytam rá, hogy kitaláljak a bojongásból, az elszigeteltségből, a magányból..Azt hiszem az életem, önmagam előtti alázat és elfogadás az ami utat mutatott, a szeretet ami felemelt..
Nagyon nehéz az embernek átfordulnia, egy hatalmasat ugrani felfelé, átbucskázni a fején, visszaváltozni azzá aki...Amikor ugyérzed, mindenért magad vagy a hibás, te tehetsz arról, hogy azokat kiket szeretsz boldogtalannak vélsz, vagy senkinek nem kell a lelked csak a tested...stb. tényleg elindíthatsz egy rothasztó, bomlasztó folyamatot, amely a tested-lelked marcangolja...
Ha nincs erőd visszafordulni - leereszkedsz a téboly és indulatok világába...elhiszed, hogy Isten igazságot tett és büntetésül már ott a helyed örökre, mert rossz vagy...és e szerint is cselekedsz! :(
Isten a Teistened ilyen sosem tenne veled - ma már tudom és azt is, hogy milyen jó vagyok :)
Sok féle lehetőségem volt tanulmányozni magam, boncolgatni a mit miértet, keresni a válaszokat...néha elfáradtam belé, volt hogy hagytam nem érdekel, mint a durcás kisgyerek .... de most nagyon is érdekel mi van velem, mi jo nekem.... szeretem Magam és szeretlek Benneteket...
Féltem az ősztől és főleg a téltől, hogy a fénytelen szürke hétköznapok sűrű fátylat borítanak rá...
Most örülök a színeknek, szeretek az erdőben kirándulni a Fiammal, nagyon megnyugtat elvarázsol, mintha mesében lennék, ahogy sáros bakancsom alatt roppan az ág és susognak a levelek, lágyan borzolja hajam a szél és halovány fények világitják meg a narancsos-sárgás-lilás őszi faleveleket - tudom jó helyen járok :) boldog vagyok:)))
Otthon a kertben hosszú percegig nézek egy-egy növényt, szinte látom ahogy fejlődik, érzem amit érez- ha megakarom ismerni őket, azzá kell válnom ami a megismerésem tárgya, alanya - azonosulni vele elfogadni, megszeretni....
Üzenem nektek: Nyíljatok ki mint a virág, hogy szerethessen a világ :)Barbara